A webáruház további használata esetén elfogadja a cookie használatára vonatkozó irányelveinket.

A tornasport múltja, jelene és jövője

A tornasport múltja, jelene és jövője

A versenytorna egy olyan sportág, ahol a versenyzők a gyakorlatokat egyénileg vagy csapatban mutatják be talajon, illetve tornaszereken. A helyezést a versenybíráktól kapott pontok határozzák meg. A torna iránt érdeklődők jelenleg több szakágból is választhatnak, mint például az aerobic, akrobatikus torna, versenytorna, gumiasztal, vagy ritmikus gimnasztika.

Bár a tornasport múltja az ókorig nyúlik vissza, a modern sportmozgalom csak a 19. század első felében bontakozott ki Angliában. Ebben az időben a magasabb társadalmi körök nagy hangsúlyt fektettek a testi nevelésre, ez részben a katonai kiképzés idejének lerövidítése miatt vált egyre fontosabbá.

Európában ebben az időben több irányzat is létezett, a német vált az egyik legmarkánsabbá, 1811-ben Berlinben létrehozták az első nyitott tornacsarnokot. A német torna atyja Friedrich Ludwig Jahn mozgalmát áthatotta a nacionalizmus, a fiatalokat arra ösztönözte, hogy szükség esetén akár fegyveresen is megvédjék hazájukat.

A torna magyarországi térhódítására nagy hatással voltak az Európában megjelenő tornairányzatok. Elsősorban a német és svéd modell tört utat magának, ami az angliai szabadtéri mozgásformával ellentétben a fedett térben űzött testgyakorlatot részesíti előnyben.

Bár a kezdeti próbálkozások tiszavirág életűek voltak, Clair Ignác 1833-ban nyitott gimnasztikai iskolája nagyon sikeresnek bizonyult. A célközönsége a vagyonosabb pesti polgárság volt. Később Clair országos torna mozgalmat hirdetett, melynek hatására nemcsak a pesti intézetben tanulók száma növekedett, hanem egyre több vidéki városban alakultak gimnasztikát és tornát művelő szervezetek.  A szabadságharc után Clair Ignác egyre inkább háttérbe vonult és elkezdte támogatni Bakody Tivadart és Szontagh Ábrahámot, akik a modern torna elterjedését tűzték ki célul. Nekik köszönhetően 1863-ban megalakult a torna első magyarországi szervezete, a Nemzeti Torna Egylet.

1881-ben megrendezésre került az első szertorna verseny. Az összetett verseny nyújtó- és korlátgyakorlatokból, valamint rúdugrásból állt, amit végül Kijlinger Mihály nyert meg.
A nagy nyilvánosság előtt 1885. június 28.-án rendezték meg az első nagyszabású tornabemutatót.

Az első világháború a tornasportban is visszaesést okozott, a tornatermek legtöbbjét katonai célokra vették igénybe, a tornaszerek nagy része is tönkrement. Nem meglepő tehát, hogy a tornasportban ez hatalmas visszaesést okozott, 1915 és 1921 között pedig egyáltalán nem is rendeztek országos bajnokságokat. Kmetykó János És Bábel Rezső testnevelő tanárok rengeteget tettek a tornasport újjáélesztéséért, a magyar tornaegyesület ismét nagyszabású dísztornákat rendezett, a tanárképzésekben pedig előrelépést jelentett a Testnevelési Főiskola megalakulása.
1928-ban az Amszterdami olimpián már tornásznők is részt vehettek, a magyar csapat a női csapatversenyen pedig a 4. helyezést érte el.

1929-tő a Magyar Országos Torna szövetség célul tűzte kis a vidéki tornasport fellendítését, 1930-tól már országos ifjúsági tornászbajnokságot is rendeztek, így a fiatalabb tornászok is magasabb szinten mérethették meg tudásukat, 1931-ben pedig már női bajnokot is avattak. A tornasport ismét elkezdett szárnyalni, 1931-től a szövetség minden szerre kiírta a csapatbajnokságot, a következő évben pedig Pelle István a Los Angeles-i olimpián megszerezte a sportág első olimpiai aranyérmét.
1934-ben Magyarország világbajnokságot rendezett, ami igen erős sportdiplomáciai sikernek számított.

A második világháború után a tornasport ismét nehéz helyzetbe került, viszont ezúttal sokkal hamarabb sikerül kilábalni a nehézségekből, 1945 augusztusában már sikerült országos bajnokságot rendezni, 1948-ban a londoni olimpián pedig már egy felkészült csapat képviselte hazánkat 12 év után.

Az ezt követő évek bővelkedtek olimpiai és világbajnoki érmekben, 1956-ban Keleti Ágnes a Melbourne-i olimpián tovább gyarapította érmei számát, ami által a legeredményesebb, legtöbb olimpiai érmet nyert magyar sportolóként tartjuk számon mind a mai napig.

A hetvenes évek ismét a tornasport fellendülését hozta, a müncheni olimpián Magyar Zoltán új elemet mutatott be lólengésben a haránt irányú vándort, melyet később róla neveztek el. Az 1974-es várnai bajnokságon ismét egy újítást láthattunk, Sivadó János bemutatta a Sivadó-vándort.

1992-ban megrendezésre került az első szerenkénti bajnokság Magyarországon, ahol azok a versenyzők is összemérhették tudásukat, akik csupán egy-egy szeren indultak. Ugyanebben az évben Ónodi Henrietta megszerezte az első világbajnoki címét lóugrásban, illetve hazánk rendezte az Európa bajnokságot, ahol Supola Zoltán aranyérmes lett. 1998 után egy feltörekvő új generáció sikerei következtek, Csollány Szilveszter sorra hozta a VB és EB érmeket.

Az ezredforduló után is bőven találunk kiemelkedő teljesítményeket a hazai tornasportban, Böczögő Dorina több számban is magyar bajnok lett, Berki Krisztián pedig a lólengés többszörös, ünnepelt magyar bajnoka, 2012-től pedig olimpiai aranyérmes, így ő a sportág jelen korunk történetének legkiemelkedőbb alakja.

Bár az elmúlt évi vírushelyzet visszavetette a versenyeket, a magyar utánpótlás csapatnál nem állhat meg a felkészülés. Sajnos – mint oly sok más területen – az utánpótlás nevelésben is sok nehézséget okozott a pandémiás helyzet. Nem volt ritka az otthoni felkészülés. Az ilyen helyzetekre jelenthetnek megoldást az Airtrack otthoni szettjei, amik megkönnyítik az otthoni gyakorlást a legkisebb tornászoknak is. A professzionális edzőtermi felszerelések mellett az otthoni szettek még kényelmesebbé és biztonságosabbá teszik az otthoni gyakorlást. Legyen szó a tornasport bármely ágazatáról, az Airtrack biztosan kínál megfelelő megoldást.